Szeret.

2014 márciusában egy nagyon kedves barátom felhívott azzal, hogy rossz helyzetbe került egy tenyészt?, és lehet?séghez képest segítsünk. Néhány nap múltán felhívtam a tulajdonost, és megbeszéltünk egy találkozót. Eljött a nap, várakozással teli elindultam lovat nézni. Nagyon kedvesen fogadtak, de elkeseredtem a látványon. Ugyanis a lovak patája deformált, és kezeletlen állapotban volt. A lovak lábát nem lehetett felvenni ezért nem tudtam megbizonyosodni azok állapotáról. Így dolgom végezetlen szomorúan hazaindultam. Még ki sem értem az utcából egy rossz érzés fogott el, és ahogy közeledtem hazafelé egyre er?södött. Következ? napon ismét felhívtam a tulajdonost, hogy visszamegyek. Kiválasztottam két kancát, elkészítettük a papírokat, és miután felkerültek a szállítóra hazafelé vettük az irányt. Id?pontot egyeztettem az állatorvossal, és a kováccsal, a lehet? legrosszabbra számítottam. A csikó hátsó lábain súlyos nyírrothadás volt látható, miután elláttuk következett a fiatal kanca. A fájdalomtól ?rült állatnak még a lábát sem lehetett megérinteni. Hamarosan megtudtuk miért. El kellett bódítani, a paták vizsgálatakor szörny? látvány tárult elénk a talp szaru és nyír teljesen a sejtes nyírig elrothadva, gennyesen, a középs? nyírbarázda kettétörve, a küls? nyírbarázdából pedig ujjnyi polipszer? daganatok n?ttek ki. Három lábán!!!  Feri, és Dávid szinte egyszerre nézett rám ’’ Vége, mi legyen?’’.

Lehet, hogy a kérdés el sem hangzott. Csináljuk mondtam. A pata roncsolódott részeit el kellett távolítani és a lehet? legmélyebben ki kellett vágni a rákot. Szerencsétlen állat. Szinte potyogtak a könnyei, az izzadsága patakokban csorgott összemosódva a patákból kifolyó vérrel.A kötözés után megbeszéltük a következ? kezelést és elköszöntek a barátaim.

Hat hónapba került mire nem akart megölni, minden kezelés egy rémálom volt. Mivel minden nap kezelni kellett, szó sem lehetett állatorvosról, egyedül kellett csinálnom. Minden alkalommal finom ápolással kezdtem, hogy megel?zzem a harapásokat, és rúgásokat, többször fokozatosan megérintettem a lábakat, majd felvettem és letettem, így hozzá kapcsolta a fájdalommentességet. A sebeket el?ször fizikai úton takarítottam ki, vigyázva nehogy túl mélyen nyúljak bele, azután 3-4%-os hyperol oldattal többször kimostam. A seb száradása közben a többi lábbal folytattam. Amikor a seb kiszáradt SBC pasztát tömtem bele, a környékét fakátránnyal kezeltem.

A kezelés egyik legnehezebb része ezután jött, mert a kötözés alatt nem tehettem le a lábat nehogy szennyez?djön. A sebre nyomókötést tettem, ezt fáslival rögzítettem, végül ragasztószalaggal igyekeztem vízhatlanná tenni.  Szeret (így hívjuk a lovat) egyre kezesebb lett a minden napos ápolástól és foglalkozástól, de sajnos patáinak állapota nem sokat javult a rák újra, és újra el?tört. Folyamatos fert?tlenítéssel, és kezeléssel a fert?z?désekt?l meg lehetett óvni, ekkor tízedik hónapja csináltam, minden nap, kihagyás nélkül. Az áttörést végül az argentum nitricum nev? anyag hozta meg, amivel tömény oldatban ecseteltem, ezzel az anyaggal még öt hónapon keresztül kezeltem mire kimarta a rákot és szép lassan kezdtek behegedni a sebek.

Összesen tizenhét hónap kemény munkára (nem csodaszerekre) volt szükség ahhoz, hogy meggyógyuljon. Az eredmény egy egészséges, boldog lovacska, és egy maroknyi tapasztalat. Persze mindezt megel?zni sokkal könnyebb lett volna. Id?közben rengeteg véleménnyel találkoztam kaptam hideget-meleget, és persze számtalan ötletet, tanácsot, ezekb?l kiderült, hogy ehhez mindenki ért, és csak ? tudja, hogyan kell. Egyet fogadtam meg ’’ Ne hagyd abba. ’’.

Tajti Ervin